A múlt hét hétvége számomra nagyon kellemesen telt, kicsit kimozdultunk itthonról és éltem a hobbimnak, azaz fotóztam. Nagyon szeretem a fiamat fotózni (persze melyik szülő ne szeretné?), és mindig keresem az új helyeket ahol lőhetek róla 1-2 képet.
Persze a kajáldák nagy része már nyitva volt, mindenki tömte magába a finom hamburgereket, fagyikat, jégkásákat. Nekem a gofris volt a kedvencem, régen mindig tömtem magamba a csokis-málnahabos gofrit. Isteni! Ilyenkor egy kicsit elszomorodok, hogy én nem nagyon ehetnék már ilyesmit, de megfogadtam, hogy idén akkor is fogok enni egy csokis-málnahabos gofrit. "Szerencsétlenségemre" az egyetlen egy bódé ami zárva volt, azt pont a gofris. Vigasztalt a tudat, hogy legalább nem mérgeztem magam.
Viszont volt más méreg amit szednem kellett 5 napig sajnos. Múlthét szerdán felfáztam, és pillanatok alatt annyira fájdalmassá vált, hogy muszáj voltam leküldeni a párom gyógyszerért. Szerencsére pont dolgozott a dokim, és felírt nekem antibiotikumot amit már aznap este el is tudtam kezdeni szedni. Már az első után jobban voltam, de sajnos muszáj ilyenkor végigszedni, hogy legközelebb is hasson. Ez az egyetlen egy antibiotikum amit viszonylag jól tolerál a szervezetem (leszámítva a mellékhatásokat, mint pl. hányinger, étvágytalanság, álmatlanság, fémes szájíz és itt-ott sebesre vakarom magam), és sajnos időnként szükségem is van rá mert 3-4 havonta visszatér a felfázás. Remélem, hogy egy idő után az életmódváltásnak köszönhetően ez is jelentősen változni fog.
Ha évekkel ezelőtt azt mondták volna, hogy váltsak életmódot mert csak saját magamat pusztítom, röhögve elintéztem volna annyival az egészet, hogy ugyan már, hiszen teljesen egészséges vagyok! Pedig nem voltam az és a testem jelezte is, de sajnos már csak akkor vettem észre amikor nagyobb lett a baj.
Nem kell halálos vagy komoly betegnek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, tényleg beteg. A testünk jelezni próbál, csak mi nem vagyunk hajlandóak ezt észre venni. Ha valaki depressziós, fáradékony, hangulatingadozásai vannak, azok már bizony komoly figyelmeztetések, hogy életmódot váltson. Sokan (mint ahogy én sem) nem veszik észre ezeket a figyelmeztető jeleket, és szépen lassan egyre rosszabbodik az állapotuk.
Saját tapasztalataimról és véleményemről itt olvashattok bővebben.
Párom egy kiadós ebéd vagy vacsora után szeretett mindig ledőlni "emészteni", azaz pihenni. Számomra teljesen felfoghatatlan volt, hogy ez mire jó de később én is megtapasztaltam. Mióta életmódot váltottam soha nem érzem magam nyomottnak és fáradtnak az étkezések után, fitt vagyok és energiával tele.
Én azt vallom, hogy akinek nincsen ténylegesen komoly baja, az nyugodtan bűnözhet 1-1 alkalom adtán, persze mindezt ésszerűen, okosan, és nem úgy, hogy minden nap eszünk egy kevéske olyat, amit nem lehetne. Jön a jó idő, lassan már mindenhol lehet fagyit kapni. Én is ettem egy fagyit a hétvégén és a fiamnak is vettünk, viszont a tölcsért kihagytuk. Ha még ilyenkor is odafigyel az ember egy kicsit tudatosabban, hogy legalább a glutént kihagyja ebből az "édes bűnből", már akkor is tett valamit azért, hogy ne teljesen mérgezze magát.
Biztos, hogy én is fogok még fagyit enni a nyáron, hiszen nem cipelhetem magammal mindenhova a kis paleo fagyimat mert szétolvadna. :)
Érezzétek jól magatokat, figyeljetek oda, ha a szervezet jelezni próbál, mozogjatok és étkezzetek egészségesen. A testetek meg fogja hálálni.
Szép napot!