Visszatérés

Sziasztok!


Egy hosszabb szünet után újra itt vagyok, hogy követhessétek gyógyulásom hosszú, akadályokkal teli rögös útját. :)

2016-ig szigorúan betartva a Paleolit életmódot újra várandós lettem az év végére, ami az orvosok számára igen meglepő volt, ugyanis kizártnak tartották hogy teherbe essek, amíg nem szedek az alul működő pajzsmirigyemre gyógyszert.
Amint ezt kimondták, azonnal egy bizonyítási vágy volt bennem, hogy igen is gyógyszer nélkül helyre fog állni a TSH értékem.
2016 január elején pozitívat teszteltem, és a pajzsmirigy értékeim tökéletesek voltak egy jó ideig a várandósság alatt. Egyetlen szem gyógyszert sem szedtem be.

A várandósság első 16 hete kemény volt, esélyem se lett volna, hogy félre egyek, mert állandó hányingerrel küzdöttem, így jóformán citromos vízen és pár falat gyümölcsön éltem.
A 17. héttől megszűnt a hányinger, ezzel együtt megjött az étvágyam. Egyetlen dolgot kívántam: jó sok szénhidrátot. Várandósságom alatt egyszerűen képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, így azt ettem amit megkívántam, még ha tudtam is, hogy az nem tesz jót a pajzsmirigyemnek.
A 35. hétig tökéletesen működő pajzsmirigyem egyszer csak megint elkezdett alul működni. Mivel nem kockáztathattam a baba végett, folyamatos kontrollra jártam egy maszek belgyógyászhoz, aki csak a legvégső esetben írja fel a gyógyszereket. Sajnos felírta nekem a gyógyszert, amitől egyetlen egy szem bevétele után ismét helyreálltak az értékek.

2016. Augusztus 29-én a 38. héten császármetszéssel jött világra második fiam, aki ebben a hónapban tölti a 7. hónapot, és egy egészséges, értelmes baba.

Tápai Botond Levente

A szülés után persze hetekig totál fel volt borulva a napirend, ráadásul itt van a lassan 4 éves tesó is mellette, így eléggé fáradt és kialvatlan voltam.
Nem azzal voltam elfoglalva, hogy egészségesen étkezzek, egyszerűen csak bekaptam valamit amikor épp éhes voltam, egyszerűbb volt ebédet hozatni, mint megfőzni, este pedig egy tál gabonapehellyel fejeztem be a napi étkezést.
20 kilót szedtem fel a várandósság alatt (59 kilóval kezdtem, 79 kilóval szültem), hetek alatt sikerült visszafogynom 65 kilóra, ami előző terhességem után majdnem egy évbe telt.
Szeptemberben indult a LifeTiltes narancsbőr program, és elhatároztam, hogy elkezdem csinálni, főleg, hogy pont akkor telt le a 6 hét, így elkezdhettem az edzést, bár a császár után 2 héttel az orvosom engedélyével elkezdtem zumbázni, hogy szoktassam magam a mozgáshoz.
3 hét alatt csodás eredményeket értem el a LifeTiltel, szedtem az étrend kiegészítőket, edzettem, egészségesen étkeztem. Aztán lebetegedtem, kaptam egy szuper höröghurutot és örültem, ha levegőt tudtam venni. Mivel nem tehettem meg a gyerekek mellett hogy ágynak essek, így nagyon hosszú idő volt a gyógyulás.

Október környékén volt egy nagy konfliktusom párom egyik családtagjával, aki igazságtalanságokkal próbált megvádolni, s ha bár kiálltam az igazamért, egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog, az agyam folyamatosan ezen kattogott egészen addig, amíg totál földig romboltam az egészségemet más hülyesége miatt.
Innentől kezdve nem volt egy olyan nap, hogy jól éreztem volna magam. Sokat hallottam már, hogy egy nagyobb konfliktus után az ember lebetegszik, de nem akartam ezzel foglalkozni.
Pedig már akkor jelzett a testem, hogy gond van.

Decemberben párom egyszer csak padlóra került az évek óta tartó derékfájásától, s mivel a kórházban nem foglalkoztak vele, így maszek alapon elmentünk egy MR-re és egy gerincprofesszorhoz, aki közölte velünk, hogy ez egy nagyon csúnya kiszakadt porckorong sérv amit műteni kell, ráadásul csavarozni.
Nagyon nem akartuk a műtétet, ezért mindent megtettünk, hogy valahogy helyrehozzuk azt, ami lehetetlen. Az ország legjobb gerincspecialistájához jártunk, aki tolószékből állított fel embereket. Ha ő azt mondja, hogy műtét. akkor azt tényleg műteni kell. Ránézésre megmondta, hogy mi baja a páromnak, melyik csigolyák a rosszak, és hogy csavarozni kell, de megpróbálja annyira helyrehozni, hogy karácsonykor már ülni is tudjon, ne csak a padlón feküdni egész nap.
Végigcsináltam a karácsonyt (akkor már ramaty állapotban voltam én is) 2 kisgyerekkel és a földön fekvő párommal. Ajándékokat vettem ,takarítottam, vásároltam, főztem, fát díszítettem. Viszont szentestére tényleg annyira helyre hozta a doki azt a porckorongsérvet, hogy párom le tudott ülni az asztalhoz vacsorázni, bár továbbra is hatalmas fájdalmai voltak.

Karácsony után tapasztaltam magamon, hogy állandóan szédülök, és időnként kifejezetten rossz a látásom, ver a víz, remegek.
Miután már úgy éreztem hamarosan én is ágynak fogok esni, elmentem a háziorvosomhoz, aki elküldött a szemészetre legelőször. Ott megállapították, hogy nem látok jól távolra, szemüveget kell csináltatnom. Az orvosom szerint egy ki nem feküdt vírusos betegség, amivel minimum 3 napot kéne feküdnöm és szedni fájdalomcsillapítót.
Addigra párom fájdalmai kezdtek megszűnni a derekában, helyette elkezdett lebénulni a lába.
Mivel nem voltak fájdalmai már, azt mondta feküdjem végig a hétvégét és szedjem a fájdalomcsillapítót. Egy szem fájdalomcsillapító után rájöttem, hogy semmi értelme tovább szedni, hiszen semmit nem javított a helyzetemen, így fölösleges tovább szednem. Végül is 2 napot sikerült nagyrészt pihenéssel töltenem, de a helyzetem nem változott.
Próbáltam vele nem foglalkozni, hiszen volt nagyobb probléma is mint az én szédülésem.

Január 20-án Prágába mentünk pár napra, ugyanis egyik karácsonyi ajándékom koncertjegyek voltak, párom szerencséjére ülőhelyünk volt.
Ott vettük észre, hogy evés után leszek nagyon rosszul, de annyira, hogy majdnem összeestem. Vettünk egy vércukormérőt és kiderült, hogy evés után 2(!!) a cukrom.
Hazaérkezésünk után 2 nappal már négykézláb közlekedtem a lakásban, és én, aki ha teheti csak kerüli az állami kórházakat, szóltam a páromnak, hogy hívja a mentőket, így kerültem be a Kútvölgyi kórházba, ahol az volt a szerencsém, hogy elkezdtek alaposabban kivizsgálni.

2 nap után végre kiderült, hogy mi a bajom. Az alulműködő pajzsmirigyem elkezdett túlműködni, de nagyon durván, és találtak egy kis göböt is. A kórházban töltött pár nap alatt és a pajzsmirigy túlműködésemnek "köszönhetően" lefogytam 59 kilóra.
A pulzusom nyugalmi helyzetben 130 volt, így olyan volt, mint ha egész nap edzettem volna.
Az állandó szédülés és az egyre rosszabbodó látás viszont már nagyon aggasztott. Amikor beszéltünk a dokimmal (akinek soha nem volt ideje, állandóan rohanásban volt) azt mondta, hogy a pajzsmirigy túlműködésem okozhatja néhány tünetemet, de nem mindegyiket. Amikor a párom rákérdezett melyiket nem, az orvos csak mosolygott egyet és nem mondott semmit.
Teljesen kétségbe voltam esve és állandóan hülyeségeket magyaráztam be magamnak, hogy milyen bajaim lehetnek.
A kórházból már 110-es pulzussal engedtek ki, Metothiryn-t írtak fel a pajzsmirigyemre és Bétablokkolót a szívemre. A pajzsmirigy gyógyszeremet szedtem, viszont amit a szívemre írtak fel (ami amúgy makk egészséges) egy szemet sem vettem be. A pajzsmirigyemben lévő göböt biopsziával szerették volna megvizsgálni, hogy jó vagy rosszindulatú-e, de nem egyezem bele, illetve még izotópos vizsgálatot is szerettek volna elvégezni, hogy kiderítsék, hideg vagy meleg göb, de természetesen ebbe sem egyeztem bele.
Ekkor párom elkezdett utána járni a konfliktus utáni betegségeknek, annak, hogy egy ember hogy tudja saját magát lerombolni, hogyan képes magát meggyógyítani, és rengeteg támogatást kaptam tőle.

Félelmekkel tele de végre hazaértem a családomhoz, szedtem a pajzsmirigy gyógyszerem, a pulzusom az egekben, elég volt kikelnem az ágyból és levert a víz.
Egyszer csak elkezdtem jobban lenni, ezért úgy döntöttem, nem szedem tovább a gyógyszert.
Amikor elkezdtem érezni megint, hogy rosszul vagyok, beszedtem egy szemet este.
1 hónapja nem szedem a gyógyszert, s ha bár időnként vannak kórház előtti érzéseim, egyszerűen nem akarok róla tudomást venni.
Ez idő közben páromnak intéztük a gerincműtétet, és 1 hete meg is műtötték az Országos Gerincgyógyászati Klinikán. Szerencsére a gyerekekkel apósom volt/van, így egész nap bent tudtam lenni a kórházban párommal, hogy segítsek neki és itthon is tudom ápolni.

Jelenleg semmi időm arra, hogy a betegségemmel legyek elfoglalva, de nem is bánom, mert talán pont ez kell nekem, hogy teszek-veszek intézkedek, mindent egyedül kell csinálnom és a párom dolgait is én intézem, amíg fel nem épül teljesen, így nincs időm arra, hogy gyógyíthatatlan betegségeket magyarázzak be magamnak.

A konfliktust, amit okoztak nekem és már teljesen felemésztett, elkezdtem lerendezni magamban. Megbocsátottam, de ezzel együtt el is engedtem ezt az embert az életemből, hogy ne mérgezzen tovább, ugyan is tudom, sokkal jobb így, hogy elfelejtem, mint hogy találkozunk és állandó rossz érzés lenne bennem az idő alatt.

Ezzel mindössze annyit szeretnék mondani, hogy az ember hiába figyel oda az étkezésére és edz napi szinten, ha valami nincs rendben az életével, ha van valami le nem rendezett konfliktusa, soha nem lesz teljesen egészséges,
Amikor már életmód lett számomra a Paleo, hiába étkeztem egészségesen és edzettem napi szinten, ha magamban közben dühöngtem és konfliktusokba keveredtem, amiket nem tudtam lerendezni, kiállni magamért vagy nemet mondani, akkor semmit nem ér az egész.
Mindig van valami új dolog amit tanulok, de a jó pap is holtig tanul.

Mivel nem lett volna hiteles úgy folytatni a blogomat, hogy közben teljesen más életet élek, mint amit mondok, ezért jobbnak láttam, ha szüneteltetem az írást.
Valamiért elvesztettem a hitem, de minden erőmmel azon vagyok, hogy visszaszerezzem.
Ezért be is szereztem egy könyvet, amit nem hogy csak Nektek, a gyógyulni vágyóknak ajánlok, hanem a világ összes orvosának is.
Próbálok minél több könyvet beszerezni ami az öngyógyítással kapcsolatos, folyamatosan tanulok.
Ezt a könyvet bátran ajánlom mindenkinek, számomra felér egy Bibliával.



Én hiszek benne, hogy visszaszerezhetem a hitem, hogy újra egészséges legyek.
Itt vagyok ismét és nem csak az a célom, hogy nyomon követhessétek a gyógyulásomhoz vezető hosszú, nehéz utat, hanem az, hogy motiválhassam az embereket és segíthessek nekik.
Mindenkiben ott van az a csodás adottság: képesek vagyunk meggyógyítani magunkat.

Csodaszép napot!