Üdvözöllek a blogomon!

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki egy egészségesebb életmódra szeretne áttérni vagy esetleg még csak most barátkozik a gondolattal!
Ha eleged van a betegségekből, a depresszióból, a szorongásból, a lustaságból, a kedvtelen életből, a gyógyszerek szedéséből...stb. Akkor ez a blog Neked készült. Szeretnék erőt és kitartást adni azoknak az embereknek akik úgy gondolják, hogy már semmi nem lehet jobb.

Elmesélem nektek a saját történetemet röviden.
24 éves anyuka vagyok, jelenleg itthon a 2 éves kisfiammal. 
A várandósság alatt rengeteget híztam. 57 kilóval indultam neki és 90 kilóval mentem szülni.
Nem ettem soha többet mondván csak azért mert lehet, de rengeteg szénhidrátot kívánt a szervezetem amit én, vagyis a gondos párom meg is adott. A 36. héten derült ki, hogy van egy kis gond a TSH-mal. Az orvos azt mondta, hogy nem írna fel rá semmit mert nem vészes a helyzet, de a baba miatt mindenképp szednem kell gyógyszert nehogy baja legyen. Pár napig tudtam csak szedni a gyógyszert, mert rettenetesen rosszul voltam tőle. Mivel programozott császármetszésem volt és már nem volt hátra sok a szülésig, úgy döntöttem nem mérgezem magam tovább a gyógyszerrel. A 38. hétre császármetszéssel hoztam világra egészséges kisfiamat.

Műtét után 2 héttel már próbálkoztam a tornázással, a 3. héten elkezdtem Zumbázni, nem kímélve magam. Persze mindezt az orvos engedélyével, aki remekül összevarrt. Sikerült megszabadulnom egy jó pár kilótól, így már csak 73 kilót mutatott a mérleg. Sikeresen lefogytam 65 kilóra pár hét alatt, de akárhogy koplaltam és kínoztam magam, egyszerűen nem akartak lejjebb menni a kilók egy idő után. 
A menstruációm rendszertelen lett, a hajam töredezett, az életkedvem valahol a béka feneke alatt, állandóan szorongtam és depressziós voltam, rengeteget sírtam. Ha belekezdtem egy fogyókúrába nem hogy nem fogytam, volt, hogy híztam. Minden nap a túlélésért küzdöttem, fájt megmozdulni, nehéznek, gyengének és fáradtnak éreztem magam. Mivel a fiam jó alvó, ezért egy huzamban 12 órát is tudtunk aludni, de amikor fel kellett kelnem úgy éreztem magam mint akit agyon vertek és legalább 1 óra kellett ahhoz, hogy észhez térjek ébredés után. Nagyon nehéz volt a napi teendőket így elvégezni. Napközben olyan fáradt voltam mintha napok óta nem aludtam volna. Úgy döntöttünk párommal, utána járunk a dolgoknak, mert ez így nem maradhat. Kaptam egy beutalót a laborba teljes hormonkivizsgálásra és kiderült, hogy a TSH-m rosszabbodott de még mindig nem vészes. Azt mondta az orvos, hogy majd lesz egy kis pajzsmirigy alulműködésem. Ez 2014 év vége felé volt. Úgy döntöttem az év végéig "kiélem" magam és megeszek minden szemetet és gyors kaját, majd 2015-ben elkezdem az életmódváltást. 
Nem mérgeztem magam még jobban mint ahogy addig, mert nálunk az étkezés abból állt, hogy hozattunk valami ételt, esetleg beültünk egy gyorsétterembe, így le volt tudva a gond az ételkészítésről.

2015 Februárban 180 fokos fordulatot vettem és egyik napról a másikra lemondtam a gluténről. 1 hét elteltével olyan változásokon estem át, amit egészen addig elképzelhetetlennek tartottam. Csak a glutén elhagyásával végre újra lett egy kis életkedvem és elkezdtem fogyni. Egy ilyen sikerélmény után mindenképpen folytatni akartam az egészséges táplálkozást. Elhagytam a cukros üdítőket, a csokoládét (szinte azon éltem) és a tejtermékeket. Olyan diétát kerestem, ami egy idő után életmóddá alakul át és a pajzsmirigyem is meghálálja. Így találkoztam a paleoval. Rengeteget olvastam róla a neten, végül már könyveket vásároltam és elhatároztam, hogy ez az az életmód amit szeretnék élni.

Körülbelül 1 hónapja paleozok és rengeteg változáson estem át mióta elhagytam a mű kajákat. Vidám vagyok, van életkedvem, szinte tele vagyok energiával, nem esik nehezmre korán kelni, nincs állandó fáradtságérzetem, a menzeszgörcs is sokkal elviselhetőbb és lementem 60 kg alá.
Majdnem minden nap edzek és 2-3 naponta főzök egy nagyobb adag ételt. Miután ennyi változást tapasztaltam magamon lelkiismeretfurdalásom lett, hogy a gyerekbe tömjük a glutént, az ízfokozókat és a sok mű kaját. Szerencsére nem válogatós a fiam és mindent megeszik amit főzök, így ő is paleo baba lett. A párom szintén imádja a paleos ételeket amiket készítek és most úgy néz ki, sikerül őt is rávenni az életmód váltásra. A legjobb az egészben, hogy bármilyen ételt készítek az biztos, hogy jó lesz. 
1 hónap alatt rengeteget változtam. Időnként még rám tör a vágy egy tábla milka csoki vagy egy tejcsokis fánk után, de már nem érzem azt a folyamatos cukor utáni éhséget.

Amikor tehetem és van időm, edzek itthon. Soha nem keresem a kifogásokat, hogy nem tudok edzőterembe járni vagy nem tudok elmenni futni. Van egy haspadom amit rendszeresen használok, minden nap guggolásokat csinálok és amikor a gyerek mellett van lehetőségem akkor püfölöm a boxzsákot vagy zumbázok. Ezek mind olyan dolgok, amiket otthon is lehet csinálni.
A célom, hogy erőt és kitartást adjak azoknak a nőknek és férfiaknak akiknek valamiért nehezükre esik az életmód váltás, az egészséges étkezés, a mozgás, vagy valamilyen betegségben szenvednek amiből szeretnének kigyógyulni. Én, a világ leglustább embere képes voltam változtatni és habár minden kezdet rettenetesen nehéz, a végén csak az elért eredmény számít ami további erőt ad a folytatáshoz.

Ide illene egy remek idézet:
"Soha ne adj fel egy álmot azért, mert sok időbe telne elérni. Az idő mindenképp eltelik..."

Tarts velem, kövesd figyelemmel napról napra a gyógyulásom, próbáld ki a recepteket, írd meg saját történeted a gyógyulásról, próbáld ki az otthoni edzéseket ha nincs lehetőséged konditerembe menni.
Végül pedig egy példaképem szavaival zárnám soraimat: "A világ a te edzőtermed!"