Elmesélném a saját "kórképem", remélve, hogy ezzel másoknak is segítségére lehetek.
15 évesen fogamzásgátlót írtak fel nekem, mert elviselhetetlen menstruációs görcseim voltak. Ezeken a napokon mindig kihagytam az iskolát, mert megmozdulni sem tudtam csak összegörnyedve feküdni. A fogamzásgátló sokat segített, legalább is annyit, hogy csak az első 1-2 napon feküdtem magatehetetlenül iszonyú kínok között.
Kb. 19 évesen hagytam abba a fogamzásgátló szedését, mert az volt a gyanúm, hogy attól alakulhatott ki a pánikbetegségem és a megmagyarázhatatlan gyógyszerallergiám 17 évesen, ami azóta is tart, nem csak jóformán minden gyógyszertől, hanem bizonyos ételektől is (pl. 1 szál ropitól), ami csalánkiütés formájában jelentkezik. Ekkor már 1 éve pánikbeteg voltam, és sűrűn látott vendég voltam az ügyeleten, mert azt hittem, hogy meghalok egy szívinfarktusban vagy egy agyvérzésben. Utólag visszagondolva egész vicces. Rendszeresen szünet nélkül fájt és nyilalt a mellkasom, fájt a fejem. Végül háziorvoshoz mentem aki elküldött egy általános labor vizsgálatra. A labor szerint nem volt semmi bajom, így felírt nekem a doki egy doboz xanaxot és továbbküldött a pszichiátriára. Mondanom sem kell, hogy se a xanax, se a pszichiátriai doki segítségéből nem kértem. Nem akartam gyógyszert szedni egy olyan bajra, amit én magam okozok saját magamnak. Úgy döntöttem, hogy egyedül csak én tudom magamban rendbe tenni a dolgokat és így is cselekszem. Már akkor is próbáltam odafigyelni, hogy egészségesebben éljek, de a glutént nem hagytam el, a cukrot pedig rákkeltő aszpartammal helyettesítettem, akkor ugyan is még nem tudtam, hogy az aszpartam mennyire káros. Körülbelül 2 év után szűnt meg a pánikbetegség és rá nem sokra már babát terveztünk. A várandósság alatt és után már azt sem tudtam mi az a pánikbetegség.
Mielőtt várandós lettem, szinte csak csokoládén éltem és péksütiken. Furcsa volt, hogy egyáltalán nem híztam, csak fogytam. Vékony voltam, 57-58 kiló a 170 cm-es magasságomhoz. Betudtam annak, hogy én ilyen típus vagyok és nagyon is örültem neki. Beteges voltam, de eszembe sem jutott, hogy esetleg attól amilyen életmódot élek. Pedig már akkor is jelzett a testem, hogy valami nincs rendben. A szemöldököm széle teljesen kihullott, nem volt feltűnő mert messziről nem lehetett látni, de ha jobban szemügyre vettek akkor látszott. Még mondta is párom, hogy ez a pajzsmirigynek az egyik tünete. Kizárt dolognak tartottam, hogy pajzsmirigy beteg legyek, akkor még azt sem tudtam mi az. Aztán kezdtem egyre jobban lenni, és ahogy írtam is fentebb, a pánikbetegséges korszak után jött a baba. A történetem további részét ismeritek, hiszen leírtam, de röviden annak aki nem tudná: A terhesség vége felé volt egy kis gond a TSH-mal.
Most, hogy életmódot váltottam és felvilágosodtam, van egy teóriám, amiben 98%-ig biztos vagyok, de mivel nem vagyok orvos és ezáltal nem mondhatok semmit tutira, ezért nem írtam 100%-osnak.
Én úgy gondolom, hogy a pánikbeteg korszakomban pajzsmirigy túlműködésem lehetett, hiszen a tüneteim teljesen megegyeztek a pajzsmirigy túlműködéssel.
-Fogyás
-Izgatottság érzés
-Gyors szívverés
-Pánikbetegség
-Szemöldök kihullása
Amikor jól lettem valószínűleg minden helyre állt, pont akkor terveztük a babát is (a szervezet tudja mikor a legalkalmasabb rá) ami egyből sikerült, majd a további gluténes és cukros mérgezéssel megalapoztam magamnak egy kialakulóban lévő pajzsmirigy alulműködést.
S, hogy mi lehetett a kiváltó ok?
Véleményem szerint a helytelen táplálkozás, a rengeteg energiaital (pár hónap után koffein érzékeny lettem), és az évekig szedett fogamzásgátló.
Ha visszamehetnék az időben, valószínű, hogy mindent másképp csinálnék, de nem tehetem ezért csak feltételezem, hogy ezek segítettek hozzá a pajzsmirigy betegséghez. A fogamzásgátlót el sem kezdeném újra szedni semmi pénzért, hiszen tapasztaltam, hogy pár év alatt milyen károkat okozott bennem.
Miért kell tenni az ellen, ha valaki fogamzóképes? A természet így alkotott meg minket, ráadásul okkal, akkor ne avatkozzunk bele. Azok, akiknek nem lehet gyermekük szintén oka van. És abban is biztos vagyok, ha annyit tennének érte legalább, hogy életmódot változtatnak már nagyobb esélyük lenne. Így lettünk megalkotva, fogadjuk hát el.
Ha az orvosok kicsit is oda figyelnének és a betegség okát keresnék, nem pedig a tüneteket kezelnék, már kevesebb lenne a beteg ember. De nekik egyszerűbb felírni egy doboz xanaxot, mint hogy elküldjenek egy teljes vérképre.
Kb. 19 évesen hagytam abba a fogamzásgátló szedését, mert az volt a gyanúm, hogy attól alakulhatott ki a pánikbetegségem és a megmagyarázhatatlan gyógyszerallergiám 17 évesen, ami azóta is tart, nem csak jóformán minden gyógyszertől, hanem bizonyos ételektől is (pl. 1 szál ropitól), ami csalánkiütés formájában jelentkezik. Ekkor már 1 éve pánikbeteg voltam, és sűrűn látott vendég voltam az ügyeleten, mert azt hittem, hogy meghalok egy szívinfarktusban vagy egy agyvérzésben. Utólag visszagondolva egész vicces. Rendszeresen szünet nélkül fájt és nyilalt a mellkasom, fájt a fejem. Végül háziorvoshoz mentem aki elküldött egy általános labor vizsgálatra. A labor szerint nem volt semmi bajom, így felírt nekem a doki egy doboz xanaxot és továbbküldött a pszichiátriára. Mondanom sem kell, hogy se a xanax, se a pszichiátriai doki segítségéből nem kértem. Nem akartam gyógyszert szedni egy olyan bajra, amit én magam okozok saját magamnak. Úgy döntöttem, hogy egyedül csak én tudom magamban rendbe tenni a dolgokat és így is cselekszem. Már akkor is próbáltam odafigyelni, hogy egészségesebben éljek, de a glutént nem hagytam el, a cukrot pedig rákkeltő aszpartammal helyettesítettem, akkor ugyan is még nem tudtam, hogy az aszpartam mennyire káros. Körülbelül 2 év után szűnt meg a pánikbetegség és rá nem sokra már babát terveztünk. A várandósság alatt és után már azt sem tudtam mi az a pánikbetegség.
Mielőtt várandós lettem, szinte csak csokoládén éltem és péksütiken. Furcsa volt, hogy egyáltalán nem híztam, csak fogytam. Vékony voltam, 57-58 kiló a 170 cm-es magasságomhoz. Betudtam annak, hogy én ilyen típus vagyok és nagyon is örültem neki. Beteges voltam, de eszembe sem jutott, hogy esetleg attól amilyen életmódot élek. Pedig már akkor is jelzett a testem, hogy valami nincs rendben. A szemöldököm széle teljesen kihullott, nem volt feltűnő mert messziről nem lehetett látni, de ha jobban szemügyre vettek akkor látszott. Még mondta is párom, hogy ez a pajzsmirigynek az egyik tünete. Kizárt dolognak tartottam, hogy pajzsmirigy beteg legyek, akkor még azt sem tudtam mi az. Aztán kezdtem egyre jobban lenni, és ahogy írtam is fentebb, a pánikbetegséges korszak után jött a baba. A történetem további részét ismeritek, hiszen leírtam, de röviden annak aki nem tudná: A terhesség vége felé volt egy kis gond a TSH-mal.
Most, hogy életmódot váltottam és felvilágosodtam, van egy teóriám, amiben 98%-ig biztos vagyok, de mivel nem vagyok orvos és ezáltal nem mondhatok semmit tutira, ezért nem írtam 100%-osnak.
Én úgy gondolom, hogy a pánikbeteg korszakomban pajzsmirigy túlműködésem lehetett, hiszen a tüneteim teljesen megegyeztek a pajzsmirigy túlműködéssel.
-Fogyás
-Izgatottság érzés
-Gyors szívverés
-Pánikbetegség
-Szemöldök kihullása
Amikor jól lettem valószínűleg minden helyre állt, pont akkor terveztük a babát is (a szervezet tudja mikor a legalkalmasabb rá) ami egyből sikerült, majd a további gluténes és cukros mérgezéssel megalapoztam magamnak egy kialakulóban lévő pajzsmirigy alulműködést.
S, hogy mi lehetett a kiváltó ok?
Véleményem szerint a helytelen táplálkozás, a rengeteg energiaital (pár hónap után koffein érzékeny lettem), és az évekig szedett fogamzásgátló.
Ha visszamehetnék az időben, valószínű, hogy mindent másképp csinálnék, de nem tehetem ezért csak feltételezem, hogy ezek segítettek hozzá a pajzsmirigy betegséghez. A fogamzásgátlót el sem kezdeném újra szedni semmi pénzért, hiszen tapasztaltam, hogy pár év alatt milyen károkat okozott bennem.
Miért kell tenni az ellen, ha valaki fogamzóképes? A természet így alkotott meg minket, ráadásul okkal, akkor ne avatkozzunk bele. Azok, akiknek nem lehet gyermekük szintén oka van. És abban is biztos vagyok, ha annyit tennének érte legalább, hogy életmódot változtatnak már nagyobb esélyük lenne. Így lettünk megalkotva, fogadjuk hát el.
Ha az orvosok kicsit is oda figyelnének és a betegség okát keresnék, nem pedig a tüneteket kezelnék, már kevesebb lenne a beteg ember. De nekik egyszerűbb felírni egy doboz xanaxot, mint hogy elküldjenek egy teljes vérképre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése